Jubileumi Országos Polgárőr Ifjúsági Tábor Gyenesdiáson A gyakorlat elsajátításán volt a hangsúly
Immár tízedik alkalommal rendezte meg július 3-8. között a Zala megyei Gyenesdiáson az Országos Polgárőr Szövetség ifjúsági, sport és karitatív bizottsága - Horváth Róbert, az Országos Polgárőr Szövetség ifjúsági, sport és karitatív alelnökének, a Zala Megyei Polgárőr Szövetség elnökének irányítása mellett - az Országos Polgárőr Ifjúsági Tábort /OPIT/. Ezúttal olyan együttlétet szerveztek az ifjú polgárőröknek, ahol intenzív volt az oktatás, az elmélet gyakorlatba ültetésén volt a fő hangsúly, s olyan témák kerültek napirendre, amelyek aktuálisak és érdeklődésre tartanak számot.
Mindezt úgy tervezték a szervezők, hogy a táborlakókat is bevonják a feladatok megoldásába. Már jelentkezéskor elküldték a megyéknek, milyen feladatokból készüljenek fel. Ezek a feladatok olyanok voltak, amelyekkel mindennapjaikban találkozhattak a fiatal önkéntesek. A tervek szerint négy-négy megye kapott azonos feladatot, az egyik megye bemutatta, a másik három értékelte a gyakorlati megvalósítást. Végül közösen mutatták be a már javított feladatot. Emellett újdonságként a médiával való kapcsolatról is hallottak a táborlakók, hiszen rohanó világunkban bárkivel előfordulhat, hogy nyilatkoznia kell, s ha kellő alapismeretekkel rendelkezik, ez is könnyebben megy.
Hogy az elképzeléseket hogyan sikerült megvalósítani, erről július 5-én személyesen győződhettünk meg. Érkezésünk előtt fejeződött be a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Zalaegerszegi Kirendeltsége vezetőjének előadása az illegális migráció felismeréséről, kezeléséről, a polgárőrök ilyenkor szükségessé váló intézkedéseiről. De ezen a délelőttön az itt lévő fiatal polgárőrök hallhattak a Büntető Törvénykönyv változásairól, a fiatalkorúakra vonatkozó szabályairól, illetve a családon belüli erőszak felismeréséről, annak kezeléséről.
Ebéd közben futottunk össze Kovács Józseffel, a Nyúli Bűnmegelőzési Polgárőr Egyesület tagjával, aki érdeklődésünkre elmondta: - Kezdetben 18 év alattiként amolyan „pártoló tag” voltam az egyesületben, 14 éve vagyok valójában polgárőr. Abban az időben az idősebbekkel közösen jártunk szolgálatba, rendkívül sokat segítettek abban, hogy később önállóan is elláthassunk ilyen feladatokat. Nagyon sokat köszönhetünk mi nyúli fiatalok az egyesület elnökének, Pákozdi Istvánnak, aki mindig szem előtt tartotta a fiatalokkal foglalkozást, pátyolgatott bennünket. Szokása volt, hogy a hét elején leült velünk beszélgetni, s mindig arra terelte a szót: mi volt a hétvégi diszkóban, mi gyanúsat láttunk, volt-e valami, ami feltűnt ezeken a szórakozóhelyeken. Ezt követően azokkal az idősebb polgárőrökkel, akik a következő hétvégén járőröztek az éjszakában, megosztotta: kik azok, akik „gyanúsak”, kikre kell a kelleténél jobban odafigyelni. Így mi is tudtunk segíteni az idősebbeknek, akik ritkán mozogtak ilyen körökben. A fiataloknak ez a magja – úgy 8-10 polgárőr – máig megvan, már csak annak okán is, hogy óvodás korunktól barátok vagyunk. Sikereinket jelzi, hogy már megyeszerte ismerik fiatal csoportunkat, nem ritkán a szomszéd településekről kérnek fel rendezvények biztosítására, eltűnt személyek kutatására. Mert tudják, ismerünk szinte mindenkit, s ha a helyzet úgy hozza, egy intésre indulunk segíteni. A táborról igen pozitívak a benyomásaim, hiszen remekül keveredik az elméket és a gyakorlat. Ami azért is fontos, mert ha az itt hallottakat és tanultakat hazatérve továbbadjuk megyebéli fiatal polgárőröknek, stabil bázisa lehet ez a nemzedék a jövő polgárőrségének! Külön örvendetes, hogy a délutánjaink szabadok, így a rekkenő hőségben a Balatonban hűsíthetjük magunkat. Oldott és érdekes, s egyben szakmai is ez a tábor.
Az étteremből kilépve botlottunk a Szeged Tápéi Polgárőr Egyesület tagjába, Batiz Bernadettbe. Aki mintegy három éve lett polgárőr, noha még középiskolás. Hogyan került kapcsolatba a 80 ezer önkéntest számláló szervezettel? Erre a kérdésre így válaszolt: Apám – Batiz István, a Csongrád Megyei Polgárőr Szövetség elnöke – abban az időben rendszeresen sok munkát hozott haza. Egy idő után besegítettem neki, gépeltem, táblázatokat készítettem, felvettem a telefonjait. Így ismerkedtem meg a polgárőrséggel, s megtetszett ez az önként vállalt tevékenység. Innen már adott volt a „családi hagyomány” folytatása. Második alkalommal vagyok ifjúsági táborban, ez a mostani annyiban más, mint a tavalyi volt, hogy a táborlakók összetétele jobb, s emellett az oktatás is változott. Több a gyakorlati képzés. Tetszik, hogy előbb hagynak „ténykedni”, majd rávilágítanak hibáinkra az előadók, s együtt oldjuk meg immáron helyesen a feladatokat. Így könnyebb elsajátítani a számunkra szükséges ismereteket. Remek előadókat ismerhettünk meg – nekem legjobban a drogprevenciós téma tetszett -, nem lehetett nem odafigyelni rájuk. Kíváncsian várom a szombatot, amikor a médiával való kapcsolat, a kommunikáció lesz a téma, mert nem titkolt vágyam, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának elvégzése után Szegeden rendőrségi szóvivő legyek.
A táborlakókkal találkozva feltűnt: valamennyien egy-egy számot viseltek, ki a nadrágján, ki a pólóján. Erről magyarázattal Horváth Róbert szolgált, aki a tábor sok más dolgáról is beszélt.
Ami a számokat illeti: a fajsúlyos témák mellett igyekeztünk oldani a táborozók mindennapjait. A rendkívüli meleg miatt elhagytuk a járőr csapatversenyt, s több sporteseményt is, inkább a Balatonban töltsék ezt az időt a fiatalok, minthogy a kánikulában versengjenek. Emellett kitaláltuk: megválasztjuk a tábor szépét női és férfi kategóriában is. A számok alapján mindenki szavazhatott, kit talált a legalkalmasabbnak arra, hogy megkapja az igazi szépségkirálynőkéhez hasonlatos szalagot és fejdíszt. Az idén a szavazatok alapján a választás dr. Tóth Andreára /Hajdú-Bihar megye/ illetve Tőkési Imrére /Fejér megye/ esett. Kupát kaptak a strandröplabda legjobbjai, Zala és Vas megye csapatai. Az eredményhirdetésre a tábor zárónapján, pénteken került sor, a Polgárőr Rádió egyenes adása mellett. Kitelepült ugyanis hozzánk a Rádió P, s bár voltak kisebb technikai nehézségek, végül sikerült megoldanunk a helyszíni közvetítést. Amíg mi a technika helyrehozatalán dolgoztunk, délelőtt Löwinger Zoltán, főszerkesztő tartott előadást a táborlakóknak a médiával való kapcsolattartásról, s avatta be a fiatalokat a műsorkészítés rejtelmeibe. El kell mondanom, ez az egyik legnagyobb sikerű téma volt, miként a drog prevencióról, vagy a migránsokkal való foglalkozásról szóló előadás.
A táborvezetőtől tudjuk: rendkívüli sikere volt a szituációs gyakorlatoknak. E témakörben a legnagyobb elismerést a közlekedési baleset helyszínén történő intézkedés és ténykedés bemutatása váltotta ki. Hogy mennyire életszerű volt, jellemző: két személygépkocsi ütközését szimulálták. Az egyiket egy hölgy vezette, aki súlyos fej- és belső sérüléseket szenvedett. A másik kocsiban az utasnak volt nyílt lábszártörése. Amikor az utas észlelte, hogy a helyszínre „érkezett” polgárőrök a kelleténél többet foglalkoznak a sérült nővel, elkezdett kiabálni: „Persze a szőke szép szemű nő elsőbbséget élvez, pedig nekem is súlyos sérülésem van!” Amellett, hogy e „beszólás” oldotta a feszültséget, a szakemberek megbeszélték a fiatalokkal, mit, s hogyan kellett volna másként tenniük, s ezután közösen oldották meg szakszerűen a feladatot. Nem volt ez másként a betörők tetten érése, egy betörés helyszínének biztosítása, a rendőrökkel közös járőrözés esetén a rendőr tevékenységének biztosítása illetve az önvédelmi képzés esetében sem. A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság szakembereinek elismerés jár ezekért a szakszerű elméleti és gyakorlati képzésekért.
Ha már az elismeréseknél tartunk, nem maradhat ki ebből Gyenesdiás Önkormányzata sem, s a polgármester, Gál Lajos – aki személyesen is részt vett a táborzáró ünnepségen -, hiszen a község vezetésének köszönhetően ingyenesen mehettek a gyenesdiási strandra a fiatalok, s így a szűkös anyagi lehetőségeinkre figyelemmel is biztosíthattuk délutáni, esti programjaikat. A táborral szemközt van egy nagyobb füves térség – ez is az önkormányzaté -, amelyet megkaptunk a gyakorlati ismeretek okítására. Azzal is igyekeztünk leróni valamit „adósságunkból”, hogy délutánonként járőröztek a fiatalok a településen és a strandon. Köszönetet kell mondanunk a panzió fiatal tulajdonosainak is, akik jelentős kedvezményeket adtak, s örömmel vették, hogy ismét őket választottuk táborozásunk helyéül. Az országosan elkülönített pénzösszeg mellett a Zala Megyei Polgárőr Szövetség is a „zsebébe nyúlt”, így sikerült annyi pénzt előteremteni, amiből úgy gondoljuk, mindenki megelégedésére szolgáló ellátást tudtunk biztosítani a profi előadók mellett – fejtegette Horváth Róbert.
A táborlakók elégedettségét fejezte ki Joó Tamás, a Körmendi Polgárőr Egyesület tikára is. Aki elmondta: egy barátja ajánlásával került 1998 őszén a polgárőr egyesületbe. Mint ifjú titán, rendkívül sok segítséget kapott idősebb polgárőr társaitól. Hogy nem sáfárkodott rosszul a tanultakkal, az is bizonyítja, hogy két év múltán már az elnökség tagja lett, később pedig a titkári teendőket bízták rá. A tábor nagy „öregjének” számít, hiszen valamennyi ilyen rendezvényen jelen volt. Kezdetben teljes jogú táborlakóként, manapság már segítőként tevékenykedik. Vetélkedőket, sportversenyeket szerveznek – merthogy nem egyedüli a régiek közül -, s jelentős szerepük van a közösségszervezésben is. S van egy privilégiuma: ő ébresztheti minden reggel a táborlakókat! Véleménye szerint azok, akik először vesznek részt ilyen felkészítésben, mindenképpen hasznos ismeretekkel vérteződnek fel. Olyan elméleti alapokat szereznek – gyakorlati ismeretekkel megspékelve -, amelyekre okvetlenül szükségük lesz a szakszerű polgárőr szolgálatellátáshoz.
A képeken is látszik: jelentős szerep jutott a tábor életében Kiss Viktóriának, az OPSZ ifjúsági, sport és karitatív bizottsága vezetőjének is. Aki 2004-ben Szombathelyen lett polgárőr, s egy évvel később ismerkedett meg az ifjúsági tagozat megyei tevékenységével. Rögvest meg is választották e tagozat megyei elnökének, s immáron hetedik esztendeje minden tábornak résztvevője. Mi több, 2009-ben Körmenden házigazdája is volt a fiatalok felkészítését szolgáló együttlétnek. Véleménye szerint érdeklődő fiatalok érkeztek az idei táborba, láthatóan lekötötték őket az elméleti és gyakorlati foglalkozások. Vegyes e tábor összetétele mind életkort, mind a polgárőrségnél eltöltött időt tekintve. Ami azért is jó – emelte ki – mert így a tapasztaltabbak át tudják majd adni szervezetükben, megyéjükben az itt megismerteket a fiataloknak. Ez a tábor egyik nem titkolt célja is, hiszen a szűkös költségvetés nem biztosít gyakori lehetőséget az oktatásra, képzésre. Külön öröm, hogy egyre többen vannak, akik idegen nyelveket is bírnak, így az idegenforgalmi szezonban szerteágazóan tudják foglalkoztatni őket. Miután azok, akik munka mellett végzik polgárőri tevékenységüket, éves szabadságuk terhére tudtak ide eljönni, sajnálatosan sokan távol is maradtak emiatt. Ám akik itt voltak, biztosan úgy érzik: megérte ez a néhány nap a Balaton partján. S hogy ne csak a szakmáról emlékezzenek ezekre a napokra, minden táborlakó OPIT feliratos pólót kapott, aki pedig kitűnt valamiben, még oklevelet is átvehetett a zárónapon.
Amikor estébe nyúlóan szólt a Polgárőr Rádió biztosította zene, egyfajta utcabállá alakult a tábor. Ebben az időszakban az itt búcsúzkodó fiatalok szerkesztették a Rádió P. adását, s hogy nem is rosszul, azt igazolja: 23 óra tájban 602 fő hallgatta a neten a rádió adását. Ez is egyfajta visszajelzés volt arra: mindenképpen érdemes volt idén is megrendezni a fiatalokat felkészítő, elméleti és gyakorlati ismereteiket gyarapító tábort. Ezt igazolandó, hallottuk még ottlétünkkor Tóth Krisztiántól, a Budapest Kőbányai Polgárőr Egyesület egykori tagjától – aki, miután megszűnt egyesületük, az ifjúsági tagozat tagjaként igyekszik hasznosítani magát -, hogy örvendetesen nagy hangsúlyt kapott a gyakorlatiasság, amire a fiataloknak nagy szüksége van, hiszen kevesebbet konfrontálódnak, ugyanakkor megtapasztalhattak olyan szituációkat, amelyek később élesben érhetik őket. Ez az „összetartás” arra is jó volt, hogy ismerkedjenek egymással. Megismerjék egymás módszereit, amiből a jót hasznosíthatják, a rosszat pedig elvethetik. S ha ennyit tanultak az elméleti és gyakorlati módszerek elsajátítása mellett, már megérte!
Ezzel pedig nem lehet vitatkozni!
Tóth Zoltán